Soft vs. VAS?
Örök vita...? Ez egy kicsit szakmai lesz, de megpróbálom úgy írni, hogy mindenki értse. Jobbra a képen a stúdió látszik 13 évvel ezelőtt, tele régi analóg és modern szintivel, konkrétan: Roland Juno106, Roland JX10, Roland JD800, Korg Polysix, Korg EX8000, Korg Prophecy, Korg 01RW, Quasimidi Quasar, Waldorf Pulse+, Yamaha DX7. Ez már a múlté..... A Juno tesztem után (ld. később) elhagytam a vasakat, ma már csak softokkal és virtuális cuccokkal dolgozom - egyetlen számítógéppel.
A '90-es években találkoztam először virtuális szintivel, PC-re, AXS volt a neve. Akkor mondtam a többieknek, hogy ez lesz a jövő, szépen lassan ki fogja szorítani a vasakat, főleg a stúdiókból ahol nincs live. A vasasok szerinti 'nem szól úgy, mint egy analóg vas' mondat mindig elhangzik, de ahhoz nem kell informatikusnak lenni, hogy belássuk, onnantól hogy a végtermék digitális, -pl. egy cd-n, vagy bármilyen adathordozón van-, csak egy adatsor, vagyis 1-esek és 0-ák, tehát számítógéppel tökéletesen ugyanaz reprodukálható.
Például van egy régi analóg vasunk, mondjuk egy Roland Juno 106. Lenyomunk egy hangot és felvesszük egy, pl. a cd-szabványnál is magasabb minőségben és tároljuk azt. Ez az adatsor pontosan legenerálható szoftveresen is, hasonló, vagy akár ugyanolyan algoritmusokkal, mint a fizikai szintikben van. Ez történt velem is, amikor megjelent a Juno 106-nak a virtuális szintije. A keverőre ráraktam mindkettőt, vagyis a valós vasat az egyik csatornára, a virtuálist pedig egy másikra. Ugyanannál a gyári presetnél (hangszínnél) csináltam a tesztet. Fülhallgatóval sem nagyon lehetett megmondani, hogy melyik szól, nem igazán volt hallható különbség.
Ezután megválltam minden vasamtól, úgy láttam itt az idő. Az igaz, hogy az analóg dolgok mindig máshogy szólnak, mint ahogy a régi szalagos magnó sem játsza le ugyanúgy ugyanazt a számot, de a mai szoftveres hangszerekben is van már választható analóg emuláció, vagyis szándékosan 'elrontja' a hangot, hogy analóg hatást keltsen. Az újabb típusú, már digitális vasaknál pedig már konkrétan epromot másolnak ki és építik fel vele a szoftveres hangszert, vagyis tökéletesen ugyanazt kapjuk.
Ez a szoft - vas vita inkább a 2000-es évek második felére volt jelemző, amikor a virtuális eszközök egyre nagyobb teret hódítottak világszerte a komolyabb stúdiókban is. Azóta ez a tendencia felgyorsult, a mai zenék egyre nagyobb része készül virtuális eszközökön, egyre több top zenész dolgozik ezekkel, ill. a régi nagy szintigyártók is felülsúlyozták a virtuális eszközök gyártását, mert ezek az eladhatók. A másik ok, ami segítette anno a döntésem, hogy a régi analóg cuccok, keverő állandó karbantartást igényeltek, félévente, évente kellett őket vinni potmétercserére, takarításra, stb., arról nem is beszélve, hogy a régi analóg cuccokat összehozni egy modern rendszerrel sokszor kompatibilitási problémát jelent. Egy szó mint száz, meggyőződésem, hogy ez a tendencia folytatódik, idővel az elektronikus zene gyártásban szinte csak virtuális dolgok lesznek. Gyűjtői vonalon biztos hogy mindig király dolog lesz egy vas, főleg a régi, eredeti cuccok. A másik, nem elhanyagolható tény, hogy a virtuális dolgok sokkal olcsóbbak, manapság már elég akár 1 db számítógép egy minőségi munka létrehozásához, nem kell egy vagyonért vasat venni, ami abból a szempontból sem közömbös, hogy így egyre jobban a tehetség számít, vagyis akinek van, átlagos jövedelmi viszonyok között is simán nagyszerű zenéket tud írni. Például egyre több az ingyenes, de igényes szoft, vagyis virtuális szintetizátor. Azért azt tisztázzuk, hogy ez az értekezés csak az elektronikus zenére vonatkozik, egy gitárt, zongorát, vagy klasszikus hangszert, amin élőben játszanak, elég nehéz virtuális cuccokkal lemodellezni...
Viszont van valami, ami minden eddig leírtnál fontosabb. Beszélhetünk itt softokról, vasakról, meg technikai fejlődésről, minőségről, stb. Egy dologról nem esett szó, a tehetségről. Ha ez nincs meg,szólhat az a semmi bármilyen jól. Hasonlóan fontos még az intuíció, hogy legyen kedved ahhoz anit csinálsz, legyen kedved bekapcsolni a gépeket, elmerülni bennük.
Az biztos, hogy a régi analóg gépeknek van egy hangulata, az ezeréves por rajtuk, az elrohadt fa az oldalán, stb. és a néha kissé 'untoned' hangjuk és ha ez kell ahhoz, hogy jól érezd magad a körükben, akkor azzal kell játszani. Én mindig is számítógépbuzi voltam, imádom hogy agyonprogramozom a szerkesztőt, ahol egyszerre harminc gép van kontrollerezve, nekem ez, de mint írtam volt sok vasam, szerettem azokat is, de ma már nekem a soft.
